Felsoroljuk a vakoldali hatlapú szegecsanyák általános specifikációit menetméretük szerint – az olyan dolgokat, mint az M3, M4, M5, M6, M8, M10 és M12, általában megtalálja. Különböző anyagokból is készítjük ezeket a kötőelemeket, mint például szénacélból, rozsdamentes acélból (a 304-es és 316-os osztályok a szokásosak) és alumíniumból. Az alapján választjuk ki az anyagot, hogy mi kell az erősséghez, és mennyire kell ellenállnia a rozsdának. Például a szénacél anyák szilárdsági osztályai lehetnek, például 4,8 vagy 6,8, míg a rozsdamentes acél anyák más osztályozási rendszert követnek. Ezeket a termékeket úgy tervezték, hogy megfeleljenek bizonyos iparági szabványoknak, amelyek meghatározzák a méretükre és a működésükre vonatkozó szabályokat – például azt, hogy mekkora nyomatékot tudnak kibírni, mielőtt kiadnák.
A vakoldali hatlapú szegecsanyák minőségének ellenőrzéséhez szigorúan ellenőrizzük az anyagokat, megmérjük a méreteiket, és teljesítményteszteket végzünk – mindezt annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk a használat megbízhatóságáról. A gyártók általában betartják a meghatározott ipari szabványokat, amelyek meghatározzák az anyagok kémiai összetételét, a mechanikai jellemzőket, mint például a rögzítőelemek keménységét és terhelését, valamint a megengedett méretkülönbségeket.
Ezekben a bevonatokban, amelyekben nincs hat vegyértékű króm, általában kenőanyag részecskék keverednek, és ez állandóan tartja a súrlódási együtthatót. Az alumíniumötvözet típusokhoz speciális bevonatokat használunk, amelyeket rögzített hőmérsékleten térhálósítunk – így az anyag mechanikai szilárdsága nem csökken. A vastag film passziválás is egy másik lehetőség; ez egy erős bevonat, amely krómot sem használ. A megfelelő kezelést az alapján választja ki, hogy hogyan kell egyensúlyba hozni a korrózióállóságot, a nyomatékszilárdságot és azt, hogy a rögzítőelemet milyen környezetben kell használni.
K: Milyen anyagokba lehet beletenni a vakoldali hatlapú szegecsanyát?
V: Mindenféle anyagba beépítheti, feltéve, hogy először megfelelő méretű hatszögletű lyukat fúr. Az emberek általában a lágyacélt, alumíniumot és üvegszálat használják. Nagyon jól működnek rideg vagy puha anyagokban is – például műanyagban, forgácslapban vagy vékony fémlemezben. A szokásos szegecsanyák foroghatnak ezekben az anyagokban, de ez a hatlapfej jobban tapad hozzájuk. Így egy menetes pontot kap, amely szilárd marad és nem forog körbe.